A digitális technológia rohamos fejlődése új lehetőségeket nyitott meg a települések működtetésében és a városlakók életminőségének javításában. A modern információtechnológiai és telekommunikációs eszközök alkalmazása azonban önmagában nem elegendő, ha nem épül egy átgondolt, szakszerű tervezési folyamatra. A technológia csupán eszköz, nem pedig cél, és hatékonysága nagymértékben függ attól, hogy milyen széles körű városfejlesztési stratégia keretében kerül alkalmazásra.
A városok működtetésében az intelligens megoldások középpontjában a fenntarthatóság áll. Ez azt jelenti, hogy a digitális eszközök bevetése során mindig a meglévő vagy tervezett fizikai környezet optimális működését kell szem előtt tartani. A sikeres alkalmazáshoz elengedhetetlen, hogy a technológiai lehetőségek ne önmagukban kerüljenek vizsgálatra, hanem a városi szövet konkrét igényeiből és a városfejlesztési dokumentumokban meghatározott célokból kiindulva.
A magyar városfejlesztési gyakorlat többféle tervezési eszközt alkalmaz, amelyek kölcsönösen egymásra épülnek. A településszerkezeti tervtől kezdve a helyi építési szabályzaton át az integrált településfejlesztési stratégiáig minden dokumentum hozzájárul a város jövőképének formálásához. Ezek közül az integrált településfejlesztési stratégia különösen fontos szerepet tölt be, mivel ez határozza meg azokat a konkrét akcióterületeket és beavatkozásokat, amelyek középtávon megvalósításra kerülnek.
A digitális eszközök használata különösen hatékony lehet olyan régóta húzódó problémák kezelésében, mint a forgalmi dugók vagy a parkolóhelyek hiánya. Az intelligens közlekedési rendszerek segíthetnek optimalizálni a meglévő infrastruktúra használatát, csökkentve ezzel a városi közlekedés környezeti terhelését. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy ezek az eszközök nem helyettesítik a megfelelő infrastruktúra kiépítését vagy felújítását, csupán kiegészítik azokat.
A fenntartható városfejlesztés egyik legnagyobb kihívása a spontán térbeli szétterülés megfékezése. Az 1980-as évek óta tapasztalható robbanásszerű urbanizációs folyamatok során a városok kontrollálatlanul terjeszkedtek, ami jelentős környezeti terhelést eredményezett. Az okos város megközelítés a városfejlesztés szolgálatában úgy lehet igazán hatékony, ha a meglévő városmagok és belső városrészek vonzóbbá tételével párosul.
A központi területek attraktívvá tétele kulcsfontosságú a fenntarthatóság szempontjából. Egy jól szigetelt, többlakásos városi épületben élő család összességében kisebb környezeti lábnyomot hagy maga után, mint egy agglomerációs településen lakó család, még akkor is, ha az utóbbi passzív családi házban él. A különbséget a mindennapi ingázás okozza, amely jelentős energiafelhasználást és károsanyag-kibocsátást jelent.
A magyarországi gyakorlat bebizonyította, hogy a professzionális tervezés és végrehajtás képes valódi eredményeket produkálni. A Középső-Ferencváros rehabilitációja során több mint hétezrer új lakás épült, miközben jelentősen megnőtt a zöldterületek aránya is. Ez a komplex fejlesztés alternatívát kínált azoknak a családoknak, akik egyébként az agglomerációba költöztek volna.
A sikeres városfejlesztés tehát nem választható el sem a hagyományos tervezési módszerektől, sem a modern technológiai lehetőségektől. A kettő szinergikus alkalmazása lehet csak igazán eredményes, ahol a digitális eszközök az átgondolt szakmai tervezés keretében nyerik el valódi értelmüket és használhatóságukat. A technológia önmagában lebegő alkalmazása nem hozza meg a várt eredményeket, csakúgy, mint ahogy a hagyományos városfejlesztés sem lehet optimális a modern eszközök bevonása nélkül.
